Gyalogbodzával festettem...

gyönyörű kéket, zöldet és lilát. Bokorrá, sőt kisebb fává terebélyesedő rokonával ellentétben, ez a kis útszéli, erőteljes színeket ad, ami első számú kedvencemmé léptette elő. A sokadik adag fonalon is mély árnyalatokat produkál, de egy idő után már nem kéket, hanem lilákat. A fonalakat timsóval pácoltam, tiszta vízzel öblítettem és ecetes vízben fixáltam. 

Az első adag fonal mélykék lett.

Először a bogyóval kékre, majd a levelekből főzött sárga festékkel zöldre színeztem a fonalat.

Körsál készült belőle és messzire került itthonról ;-)

A lila is megérkezett. Bársonykával festettem hozzá sárgát.

Fontam, cérnáztam és egy manósál kerekedett belőle.

És végül pamutfonalon is kipróbáltam.

Mert fonni jó

Még tavasszal tettem szert némi kézzel festett szalaggyapjúra, ami aztán jó ideig csak pihent a szöszös kosaramban. Nemrég került elő, s bár a festés miatt kicsit összetapadtak a szálak - ami nehezítette a dolgomat - mégis sikerült hamar megfonnom. Ebben nagy szerepe volt a színátmenetes festésnek, ami izgalmassá tette a fonást: kíváncsi voltam hogyan találkoznak majd a színek a kész fonalon.

Épp csak elkezdtem.

Nem csalódtam benne, nagyon szép, tavaszt idéző, üde zöldes színkavalkád kerekedett ki belőle. Hogy a fonáskor keletkezett energiát kicsit eloszlassam és egyenletesebb legyen a fonalam, ezúttal motringot készítettem belőle és kimostam felhasználás előtt. 

Mosás, szárítás után.

Aztán félreraktam, mintegy jutalmul, hogy majd akkor készítek belőle valamit, ha az előző projektet befejeztem. Persze ez így nem működött. Most sem. Csak nézegettem sóvárogva és közben nem haladtam a másikkal (sem). Végül csak elcsábultam, és egy nagyon egyszerű mintát találtam ki hozzá, ami hagyja érvényesülni a kézzel font fonal egyenetlenségét. 

Stólának túl rövid volt.

Sima sorok végig (azaz lusta kötés), minden hatodik sorban két ráhajtással, jó vastag kötőtűvel. Boleró lett belőle. 

Trükkösen összevarrtam: most már boleró.

De ha akarom. akkor sál.

Lilakáposztával festettem

Annás kertjében olvastam először a lilakáposztás festésről. Nagyon tetszettek az általa elővarázsolt színek, gondoltam kipróbálom én is. Pár napja rám is mosolyogtak a lilakáposzták a boltban, mindjárt került is egy kisebb példány (1,30 kg) a kosaramba. Aztán bevallom, kicsit elbizonytalanodtam, mert nem is lila-, hanem vöröskáposzta néven szerepeltek, és a külső fedőlevelek híján bizony vörösesebb, bíbor színük volt és ráadásul minél tovább nézegettem, annál vörösebbnek tűntek, és egyre kevésbé hasonlítottak arra a lila színre, amit a lilakáposztához társítottam. Persze a kettő egy és ugyanaz, ha párolt káposztának viszem, nem akadok fenn az elnevezésen. Na de fonalfestésnél!

Szóval szépen összevágtam a káposztát, öntöttem rá 5 liter vizet és főztem kb. egy óra hosszat, amíg a levelek ki nem fakultak, a víz pedig jó "sűrű", kékeslila nem lett. Megvártam, míg kihűl, ekkor leszűrtem és kétfelé osztottam a festőlevet. Az egyik adagba timsó került bőven, míg a másikba két evőkanál só és egy jó nagy löttyintésnyi 20%-os ecet (nem szeretek méricskélni).

A timsós lébe 40 gramm csipkefonalat tettem, kis lángon fél órát főztem, és majdnem egy teljes napig hagytam ázni. Pont olyan gyönyörű kék lett, mint reméltem:

Lilakáposztából timsóval nyert csodás kék

Az ecetes-sós lébe 120 gramm, vastagabb, kétszálas gyapjúfonal került és a szokásos fél órás lassú tűzön főzés után ezt is félreraktam majdnem egy teljes napra. Öblítés és szárítás után egy nagyon finom, halvány, szürkés-lilás-rózsaszínes árnyalatot kaptam (ami persze a képen nem igazán látszik):

Lilakáposzta ecettel és sóval, szürkés-lilás-rózsaszínre festette a fonalat

Összegezve a történteket: lilakáposztával festeni jó:-)

Kedvenc mintám: Elise shawl

Egyik nagy kedvenc kendő mintám  Elise shawl  névre hallgat, Evan Plevinski tervezte, és a ravelry.com oldalról (regisztrálás után)  ingyen letölthető. Angolul van, de a mellékelt mintán angol tudás nélkül is követhető. Kétféle sor váltakozik, amit igazán könnyű megjegyezni, a végeredmény pedig sok-sok nagyon klassz kendő lesz:-) Merthogy nem lehet abbahagyni! Az elsőt még magamnak horgoltam, a másodikat elajándékoztam, a harmadikat már rendelésre, a negyediket meg csak azért mert a fonal ezért a mintáért kiáltott. Nem számolom már, hányat készítettem ezzel a mintával, mindegyik más és mindegyik a kedvencem. Pár fotó néhányukról:

Egy gombolyag Flotte Socke Kolibri, hosszan színátmenetes fonalból.

Egy gombóc Regina Lace fonalból.

Saját festésű fonalból.

Saját festésű fonal: dió és mogyoró.

Saját festés: dió és mogyoró.

Bodzával festettem

 Még nem érett a bodza, épphogy csak elvirágzott, mikor szedtem róla egy főzetre való levelet. Arra számítottam, hogy olajzöldre, barnás zöldre fest majd, ami nagyon jól mutat majd csipkefonalon, de valahogy sajnáltam belerakni azt a finom fonalat a barnás lébe. Helyette a pokrócnak szánt durva gyapjúból ment a fazékba egy adagnyi, és utóbb kiderült, hogy jól döntöttem. Egy órás főzés és egy éjszakás áztatás után is épphogy csak valami színe lett a motringnak, amit nem hagyhattam annyiban: rózsalevéllel tovább színeztem. Ilyen lett végül, ezzel már tudok mit kezdeni: 

Aztán szép lassan - valójában csigalassúsággal - megértek a bogyók és azok is a festékes fazékban találták magukat, ezúttal csipkefonalak társaságában. Az első próbálkozás finoman szólva katasztrofális lett, valami meghatározhatatlan, piszkos, barnás színű förmedvény. Hogy mentsem a menthetőt, egy kis ecetet öntöttem a festőlébe, újra főztem benne a fonalat és egy éjszakára hagytam is benne ázni. Határozottan jobb lett, de fáradt lilán sem lett a kedvencem. Azért adtam a bodzának még egy esélyt. Újabb bogyók a fazékban, ecetet és sót is raktam bele és miután leszűrtem a kész "levest" elfeleztem és az egyik adagba feloldottam egy kis borkősavat is. A csak sós-ecetes festőlé határozottan lilásra, míg a borkősavas sötét rózsaszínre színezte a natúr fonalakat. De csak átmenetileg:-( Hiába öntöttem ecetet az öblítővízhez is, a harmadik öblítés után már megint ugyanaz a fáradt szürkés lilás szín! És most már három adagom is van belőle. Fotón  jobban mutatnak, mint a valóságban:

Szerencsére át lehet színezni őket más növényekkel. Például zöldre. 

Tele a kertünk pitypanghoz hasonló sárga virágokkal, név szerint őszi oroszlánfoggal. Hogy ilyen névvel miért nyáron virít, azt ne kérdezze senki, de tény hogy a bodzabogyóval festett fonalamat szép zöldre változtatta. Sokkal szebbre és zöldebbre, mint a fotón és még a fáradt lila is feléledt mellette kicsit.  

Céklával festettem

Végre sikerült igazi rózsaszínt varázsolnom egy olyan növényből, amitől ezt a színt is vártam. Nagy szó! A (szép) szürke meggy és az "inkábbnemmutatommegmilyenlett" bodza után igazán nagy áttörés.  

Először egy adag natúr csipkefonal ment a fazékba:

Céklával festett csipkefonal, kb. 5 óra áztatás után.

Majd pár óra múlva, mikor ilyen gyönyörűségesen került ki belőle, gondoltam megkockáztatok egy kis merinói gyapjút is. Mint a vattacukor, olyan lett:-) Alig bírtam kivárni, hogy megszáradjon és megfonhassam végre:

Céklával festett gyapjú és abból font fonal még az orsón. Mellette pedig a csipkefonal (azt nem én fontam).

Meggyel festettem

Meggyel festeni nem is olyan egyszerű. Első próbálkozásom szürkére sikeredett eredménye mellett értetlenül álltam: hiába volt a fonal a festékes fazékból kiemelve szép meggypiros, az első öblítés után rózsaszínes, a következőnél már lilás volt, majd azt követően kékes szürkére változott. Hm. Félig kiöblítve, ragacsosan mégse használhatom fel, ha már unom a szürkét. 

Meggylével festett fonalak, ecetes és normál festőlében.

Aztán jött a megoldás, ami addig is a szemem előtt volt, de valahogy átsiklottam felette (fogjuk rá, hogy ez volt az apró betűs rész). A lila és kék bogyós gyümölcsök színanyagai lúgos közegben, sőt, lágyabb víz hatására is, kékek, szürkék lesznek. Amit végül leszűrtem ebből: a meggy is ebbe a kategóriába tartozik és nálunk lágy a csapvíz:-) 

A lilás árnyalatokat savak segítségével lehet megtartani. A fonal előzetes timsós pácolása nem elég, a festőlébe is kell egy kis timsót vagy ecetet tenni és egy kis sót sem árt, hogy lassítsa a festési folyamatot, és egyenletesebb legyen a színezés. 

Két napig hagytam a fonalat a meggyből főzött, ecetes festőlében, aztán kergettem a muslincákat. De megérte:-)

Itt már volt egy kis halvány bézs, levendulával festett alap, úgy került a meggylébe.

Eperlevéllel festettem

Az eperfalevél nagy kedvencem, gyönyörű, erőteljes sárgákat sikerült vele festenem. Elsőként a Barka Fonaltól vásárolt csipkefonalon próbáltam ki, és mindjárt egy kis meggylével szürkét is produkáltam mellé. A fonalat timsóval előpácoltam, majd a motringot félig belelógattam a festékes fazékba és körülbelül fél óra hosszat, lassú tűzön melegítettem. Egy éjszakát ázott még így a festékes lében, majd másnap kivettem, tiszta vízzel kicsit kiöblítettem és már raktam is a másik felét a meggylébe. Fél óra hosszat melegítettem ezt is, majd kivettem a léből, megvártam, míg kihűlt és öblítettem. Szép rózsaszínes lilának indult, ahogy az előzetes próbák is mutatták, ám a tiszta vizes öblítés hatására szürke lett. Kicsit bánkódtam, de aztán mégis megkedveltem ezt a színösszeállítást: 

Eperlevél és meggy

Készül a könnyű nyári kendő - eperlevél és meggy

 Következő választásom a hagymahéjra esett. Főleg lilahagyma héjából főztem egy adag festéket, amivel már egy kicsit vastagabb, M-es Barka festhető fonalat színeztem. A vöröshagyma héja vörösesbarnára, aranybarnára színez, a lilahagyma héja pedig inkább zöldes árnyalatokat produkál. Timsóval előpácolt fonalon valóban nagyon finom zöldes árnyalatot kaptam, de túl halványnak találtam, így tovább színeztem az előző festésből megmaradt eperlevél-főzettel. Nagyon szép mustársárga lett az eredmény, aminek felét réz-szulfát oldattal zöldre változtattam. 

Hagymahéj-eperlevél / réz-szulfát

Két vastagabb, eltérő minőségű gyapjúfonalat is festettem még eperlevéllel.

A Mözsön készített Rikker-féle, kétágú, kiváló minőségű, gyönyörű gyapjúfonalat a szokásos módon timsóval pácoltam, majd félórás melegítés után egy éjszakát hagytam ázni a festőlében. Kellemes halványsárgát kaptam eredményül. 

Az előzőnél jóval durvább, szőnyegnek való, pécsi Gulyás-gyapjú hasonló körülmények között alig színeződött. Hosszas színmélyítéssel végül meglett a várt színmélység, de a gyapjú minőségéből adódóan nem kaptam olyan szép tiszta színt, mint a többi fonalnál.  

Rikker gyapjú (balra, halványsárga) - Gulyás gyapjú (hátul) - Barka festhető fonal , hagymás előfestéssel (jobbra)

Eperlevéllel még biztos festeni fogok, egy adagot már szárítok is későbbi felhasználásra. Hogy szárított formában mire képes, majd kiderül. :-)

Levendulával festettem

Virágzik a levendula, és én nem tudtam neki ellenállni. Mint festőnövényt nem említik, de szeretek kísérletezni, úgyhogy készítettem egy adag festőlevet némi citromsav hozzáadásával. A színe nagyon ígéretes volt (és finom illatos is).

Ment is a fazékba egy adag csipkefonal, lassú tűzön melegedett egy óra hosszat, majd egy napig hagytam még ázni. Közben párszor ki-kiemeltem egy kicsit a pácléből, hogy lássam, körülbelül milyen végeredményre számíthatok majd. Halvány, hűvös rózsaszínnek látszott, ami öblítés és szárítás után végül halvány bézzsé alakult. Íme:

Nyers, festetlen fonallal együtt fotóztam: ha sokat nem is, egy kis színt azért adott neki.  

 

Fonalat festek - Diólevél

A diólevél. Maga a csoda. Kétféle vastagságú fonalat is festettem vele, más-más színűre. Az eltérő szín azonban nem a fonalvastagságnak köszönhető. 

Az aranybarna fonal került ki először a fazékból, kb. fél óra fürdő után. Majd ugyanebbe a lébe, ugyanennek a színnek halványabb árnyalatát remélve, beletettem a vékonyabb fonalat. Az eredmény azonban világos bronzbarna lett, amit egynapi szárítás után, végül egy friss főzetben mélyítettem tovább. 

Úgy tűnik, hogy az első adag fonal magába szívta a könnyebben kiváló zöldes-sárga színeket, így a második adag fonalnak a lassúbb, vörösesebb árnyalat maradt, amit már nem tudott elvinni a sárga felé a friss főzőlé sem. Akárhogy is, nekem mindkettő tetszik, úgyhogy folyt.köv.