A diólevél. Maga a csoda. Kétféle vastagságú fonalat is festettem vele, más-más színűre. Az eltérő szín azonban nem a fonalvastagságnak köszönhető.
Az aranybarna fonal került ki először a fazékból, kb. fél óra fürdő után. Majd ugyanebbe a lébe, ugyanennek a színnek halványabb árnyalatát remélve, beletettem a vékonyabb fonalat. Az eredmény azonban világos bronzbarna lett, amit egynapi szárítás után, végül egy friss főzetben mélyítettem tovább.
Úgy tűnik, hogy az első adag fonal magába szívta a könnyebben kiváló zöldes-sárga színeket, így a második adag fonalnak a lassúbb, vörösesebb árnyalat maradt, amit már nem tudott elvinni a sárga felé a friss főzőlé sem. Akárhogy is, nekem mindkettő tetszik, úgyhogy folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése