Levendulával festettem

Virágzik a levendula, és én nem tudtam neki ellenállni. Mint festőnövényt nem említik, de szeretek kísérletezni, úgyhogy készítettem egy adag festőlevet némi citromsav hozzáadásával. A színe nagyon ígéretes volt (és finom illatos is).

Ment is a fazékba egy adag csipkefonal, lassú tűzön melegedett egy óra hosszat, majd egy napig hagytam még ázni. Közben párszor ki-kiemeltem egy kicsit a pácléből, hogy lássam, körülbelül milyen végeredményre számíthatok majd. Halvány, hűvös rózsaszínnek látszott, ami öblítés és szárítás után végül halvány bézzsé alakult. Íme:

Nyers, festetlen fonallal együtt fotóztam: ha sokat nem is, egy kis színt azért adott neki.  

 

Fonalat festek - Diólevél

A diólevél. Maga a csoda. Kétféle vastagságú fonalat is festettem vele, más-más színűre. Az eltérő szín azonban nem a fonalvastagságnak köszönhető. 

Az aranybarna fonal került ki először a fazékból, kb. fél óra fürdő után. Majd ugyanebbe a lébe, ugyanennek a színnek halványabb árnyalatát remélve, beletettem a vékonyabb fonalat. Az eredmény azonban világos bronzbarna lett, amit egynapi szárítás után, végül egy friss főzetben mélyítettem tovább. 

Úgy tűnik, hogy az első adag fonal magába szívta a könnyebben kiváló zöldes-sárga színeket, így a második adag fonalnak a lassúbb, vörösesebb árnyalat maradt, amit már nem tudott elvinni a sárga felé a friss főzőlé sem. Akárhogy is, nekem mindkettő tetszik, úgyhogy folyt.köv.