Mert fonni jó

Még tavasszal tettem szert némi kézzel festett szalaggyapjúra, ami aztán jó ideig csak pihent a szöszös kosaramban. Nemrég került elő, s bár a festés miatt kicsit összetapadtak a szálak - ami nehezítette a dolgomat - mégis sikerült hamar megfonnom. Ebben nagy szerepe volt a színátmenetes festésnek, ami izgalmassá tette a fonást: kíváncsi voltam hogyan találkoznak majd a színek a kész fonalon.

Épp csak elkezdtem.

Nem csalódtam benne, nagyon szép, tavaszt idéző, üde zöldes színkavalkád kerekedett ki belőle. Hogy a fonáskor keletkezett energiát kicsit eloszlassam és egyenletesebb legyen a fonalam, ezúttal motringot készítettem belőle és kimostam felhasználás előtt. 

Mosás, szárítás után.

Aztán félreraktam, mintegy jutalmul, hogy majd akkor készítek belőle valamit, ha az előző projektet befejeztem. Persze ez így nem működött. Most sem. Csak nézegettem sóvárogva és közben nem haladtam a másikkal (sem). Végül csak elcsábultam, és egy nagyon egyszerű mintát találtam ki hozzá, ami hagyja érvényesülni a kézzel font fonal egyenetlenségét. 

Stólának túl rövid volt.

Sima sorok végig (azaz lusta kötés), minden hatodik sorban két ráhajtással, jó vastag kötőtűvel. Boleró lett belőle. 

Trükkösen összevarrtam: most már boleró.

De ha akarom. akkor sál.

Lilakáposztával festettem

Annás kertjében olvastam először a lilakáposztás festésről. Nagyon tetszettek az általa elővarázsolt színek, gondoltam kipróbálom én is. Pár napja rám is mosolyogtak a lilakáposzták a boltban, mindjárt került is egy kisebb példány (1,30 kg) a kosaramba. Aztán bevallom, kicsit elbizonytalanodtam, mert nem is lila-, hanem vöröskáposzta néven szerepeltek, és a külső fedőlevelek híján bizony vörösesebb, bíbor színük volt és ráadásul minél tovább nézegettem, annál vörösebbnek tűntek, és egyre kevésbé hasonlítottak arra a lila színre, amit a lilakáposztához társítottam. Persze a kettő egy és ugyanaz, ha párolt káposztának viszem, nem akadok fenn az elnevezésen. Na de fonalfestésnél!

Szóval szépen összevágtam a káposztát, öntöttem rá 5 liter vizet és főztem kb. egy óra hosszat, amíg a levelek ki nem fakultak, a víz pedig jó "sűrű", kékeslila nem lett. Megvártam, míg kihűl, ekkor leszűrtem és kétfelé osztottam a festőlevet. Az egyik adagba timsó került bőven, míg a másikba két evőkanál só és egy jó nagy löttyintésnyi 20%-os ecet (nem szeretek méricskélni).

A timsós lébe 40 gramm csipkefonalat tettem, kis lángon fél órát főztem, és majdnem egy teljes napig hagytam ázni. Pont olyan gyönyörű kék lett, mint reméltem:

Lilakáposztából timsóval nyert csodás kék

Az ecetes-sós lébe 120 gramm, vastagabb, kétszálas gyapjúfonal került és a szokásos fél órás lassú tűzön főzés után ezt is félreraktam majdnem egy teljes napra. Öblítés és szárítás után egy nagyon finom, halvány, szürkés-lilás-rózsaszínes árnyalatot kaptam (ami persze a képen nem igazán látszik):

Lilakáposzta ecettel és sóval, szürkés-lilás-rózsaszínre festette a fonalat

Összegezve a történteket: lilakáposztával festeni jó:-)

Kedvenc mintám: Elise shawl

Egyik nagy kedvenc kendő mintám  Elise shawl  névre hallgat, Evan Plevinski tervezte, és a ravelry.com oldalról (regisztrálás után)  ingyen letölthető. Angolul van, de a mellékelt mintán angol tudás nélkül is követhető. Kétféle sor váltakozik, amit igazán könnyű megjegyezni, a végeredmény pedig sok-sok nagyon klassz kendő lesz:-) Merthogy nem lehet abbahagyni! Az elsőt még magamnak horgoltam, a másodikat elajándékoztam, a harmadikat már rendelésre, a negyediket meg csak azért mert a fonal ezért a mintáért kiáltott. Nem számolom már, hányat készítettem ezzel a mintával, mindegyik más és mindegyik a kedvencem. Pár fotó néhányukról:

Egy gombolyag Flotte Socke Kolibri, hosszan színátmenetes fonalból.

Egy gombóc Regina Lace fonalból.

Saját festésű fonalból.

Saját festésű fonal: dió és mogyoró.

Saját festés: dió és mogyoró.