Még tavasszal tettem szert némi kézzel festett szalaggyapjúra, ami aztán jó ideig csak pihent a szöszös kosaramban. Nemrég került elő, s bár a festés miatt kicsit összetapadtak a szálak - ami nehezítette a dolgomat - mégis sikerült hamar megfonnom. Ebben nagy szerepe volt a színátmenetes festésnek, ami izgalmassá tette a fonást: kíváncsi voltam hogyan találkoznak majd a színek a kész fonalon.
 |
| Épp csak elkezdtem. |
Nem csalódtam benne, nagyon szép, tavaszt idéző, üde zöldes színkavalkád kerekedett ki belőle. Hogy a fonáskor keletkezett energiát kicsit eloszlassam és egyenletesebb legyen a fonalam, ezúttal motringot készítettem belőle és kimostam felhasználás előtt.
 |
| Mosás, szárítás után. |
Aztán félreraktam, mintegy jutalmul, hogy majd akkor készítek belőle valamit, ha az előző projektet befejeztem. Persze ez így nem működött. Most sem. Csak nézegettem sóvárogva és közben nem haladtam a másikkal (sem). Végül csak elcsábultam, és egy nagyon egyszerű mintát találtam ki hozzá, ami hagyja érvényesülni a kézzel font fonal egyenetlenségét.
 |
| Stólának túl rövid volt. |
Sima sorok végig (azaz lusta kötés), minden hatodik sorban két ráhajtással, jó vastag kötőtűvel. Boleró lett belőle.
 |
| Trükkösen összevarrtam: most már boleró. |
 |
| De ha akarom. akkor sál. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése