Még nem érett a bodza, épphogy csak elvirágzott, mikor szedtem róla egy főzetre való levelet. Arra számítottam, hogy olajzöldre, barnás zöldre fest majd, ami nagyon jól mutat majd csipkefonalon, de valahogy sajnáltam belerakni azt a finom fonalat a barnás lébe. Helyette a pokrócnak szánt durva gyapjúból ment a fazékba egy adagnyi, és utóbb kiderült, hogy jól döntöttem. Egy órás főzés és egy éjszakás áztatás után is épphogy csak valami színe lett a motringnak, amit nem hagyhattam annyiban: rózsalevéllel tovább színeztem. Ilyen lett végül, ezzel már tudok mit kezdeni:
Aztán szép lassan - valójában csigalassúsággal - megértek a bogyók és azok is a festékes fazékban találták magukat, ezúttal csipkefonalak társaságában. Az első próbálkozás finoman szólva katasztrofális lett, valami meghatározhatatlan, piszkos, barnás színű förmedvény. Hogy mentsem a menthetőt, egy kis ecetet öntöttem a festőlébe, újra főztem benne a fonalat és egy éjszakára hagytam is benne ázni. Határozottan jobb lett, de fáradt lilán sem lett a kedvencem. Azért adtam a bodzának még egy esélyt. Újabb bogyók a fazékban, ecetet és sót is raktam bele és miután leszűrtem a kész "levest" elfeleztem és az egyik adagba feloldottam egy kis borkősavat is. A csak sós-ecetes festőlé határozottan lilásra, míg a borkősavas sötét rózsaszínre színezte a natúr fonalakat. De csak átmenetileg:-( Hiába öntöttem ecetet az öblítővízhez is, a harmadik öblítés után már megint ugyanaz a fáradt szürkés lilás szín! És most már három adagom is van belőle. Fotón jobban mutatnak, mint a valóságban:
Szerencsére át lehet színezni őket más növényekkel. Például zöldre.
Tele a kertünk pitypanghoz hasonló sárga virágokkal, név szerint őszi oroszlánfoggal. Hogy ilyen névvel miért nyáron virít, azt ne kérdezze senki, de tény hogy a bodzabogyóval festett fonalamat szép zöldre változtatta. Sokkal szebbre és zöldebbre, mint a fotón és még a fáradt lila is feléledt mellette kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése