Meggyel festeni nem is olyan egyszerű. Első próbálkozásom szürkére sikeredett eredménye mellett értetlenül álltam: hiába volt a fonal a festékes fazékból kiemelve szép meggypiros, az első öblítés után rózsaszínes, a következőnél már lilás volt, majd azt követően kékes szürkére változott. Hm. Félig kiöblítve, ragacsosan mégse használhatom fel, ha már unom a szürkét.
 |
| Meggylével festett fonalak, ecetes és normál festőlében. |
Aztán jött a megoldás, ami addig is a szemem előtt volt, de valahogy átsiklottam felette (fogjuk rá, hogy ez volt az apró betűs rész). A lila és kék bogyós gyümölcsök színanyagai lúgos közegben, sőt, lágyabb víz hatására is, kékek, szürkék lesznek. Amit végül leszűrtem ebből: a meggy is ebbe a kategóriába tartozik és nálunk lágy a csapvíz:-)
A lilás árnyalatokat savak segítségével lehet megtartani. A fonal előzetes timsós pácolása nem elég, a festőlébe is kell egy kis timsót vagy ecetet tenni és egy kis sót sem árt, hogy lassítsa a festési folyamatot, és egyenletesebb legyen a színezés.
Két napig hagytam a fonalat a meggyből főzött, ecetes festőlében, aztán kergettem a muslincákat. De megérte:-)
 |
| Itt már volt egy kis halvány bézs, levendulával festett alap, úgy került a meggylébe. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése